Bonjour!
Első nap a munkában. Amikor beértünk két nagyon kedves és csinos recepciós lány fogadott minket. Megmondtuk nekik hogy Patrice-al és Thyerrivel szeretnénk találkozni. Beregisztráltunk és vártunk. Majd megjött Patrice, akiről kiderült, hogy kb. MOST tanul angolul és majd mi leszünk a gyakorló alapanyaga, illetve az is hogy férfi :D Én azt hittem Patrice csak is nő lehet, de nem. Mindenesetre nagyon kedves, és szimpatikus, bár a kiejtése a lehető legfranciásabb és alig beszél valamit angolul. Találkoztunk még Johannal, aki Holland, és ő is velünk együtt újonc (kb 40-50 körüli lehet). Ittunk együtt egy kávét és barátkoztunk. Rendesek és kedvesek. Ezután leültünk a gépekhez és kiderült, hogy nem tudunk még dolgozni mert még semmi nem áll készen. Akkor realizáltuk, hogy megint meg fogjuk kapni a napi díjat a semmiért… :D öröm boldogság.
Később megismerkedtünk Dzsinóval is, aki Kanadából repül ide minden héten (....igen...oda 12 óra kb. és vissza is ugyanennyi lehet szerintem :D ) és szerda délután már haza is repül. Ő a director, tehát ő a nagyfőnök! Egész nap ül az üveg irodájában, vigyorog és ordítozva kiabál. Olyan mint egy keresztapa, ezért mi úgy is hívjuk, hiszen mindenkinek kell egy csak magyarul érthető "ál-név". De kedvesnek tűnik nagyon, főleg amikor röhögve ordtíja a telefonba, úgy hogy kihallatszik a zárt irodából, hogy "I know where you live, I go after you! Ha HA HAHA" :D szóval kedves, állandóan mosolyog, de ha végre lesz munka, akkor félek tőle hogy kibelez :D
Mellettünk ül két Erik. Balázzsal szerencsére mi egymással szemben ülünk, és mellette ül a félig magyar Erik, mellettem pedig a teljesen francia és fekete Erik. Mindketten aranyosak és szimpik. A magyar srác nagyon szépen beszél magyarul és sokat segít nekünk, és eszméletlen kedves! Remek érzés, hogy kijösz Luxemburgba, az isten háta mögé, ahol sehol nem látsz magyar embert, magyar autót, semmit, erre a padtársunk félig magyar, és tökélesen beszél magyarul. Mokás.
Ebédkor kimentünk a szendvicsezőbe. Gondoltam milyen jó lesz, mert nagyon éhes voltam, mert reggelizni nem volt időnk, úgyhogy aznap kávén éltünk. És hát nagyon sütött a nap….nagyon nagyon nagyon…kb 31 fok volt…csini blézerben…meghaltam olyan meleg volt :D de szerencsére kértem egy jóó forró panninit :D majd kimentem az utcára, ahol az asztalok voltak, és láttam, hogy Patrice és Johan, akik az esős és változékony idő országából érkeztek…kiültek a tűző napra…semmi árnyék…13:00 órakor :D haha hát ez nagyon vicces.......... nem nem nem nem egyálalán nem az.... :D Az asztalok pedig fémből voltak, tehát egyrész megvakultam, mert visszaverte egy az egyben a napsütést, mint egy szép ragyogóan fényes tükör.....másrészt olyan forró volt, hogy megsült volna rajta a tükörtojás fél perc alatt... :D
Tehát, akkor összefoglalnám... :D 31 fok, tűző nap, 13:00 óra, semmi árnyék, forró asztal és szék, blézer... hosszúnadrág ...zárt cipő .. és forró szendvics.....................szerintem már ti is izzadtok és légszomjatok lett :D
Nah és így ült velünk szemben két vigyorgó hülye :D hogy de szép idő van, de kellemes :D mi meg gyönygyöző homlokkal mosolyogtunk, de szerencsére a Balázs csak addig bírta amíg megettük, utána elnézést kért és elrohantunk, vissza a hideg irodába :D
Szóval ennyit az első munkanapról. Ezután hazamentünk, plázáztunk, bevásároltunk ételeket és főztünk egy csirkét vacsira. Jah és a boltban találkoztam életem legnagyobb csokijával! Kellett egy közös kép! Nem hagyhattam ki, de sajnos keserédes volt a találkozás. Amilyen nagy örömmel találtunk egymásra, és olvadtunk egymás karjaiba, úgy mindketten tudtuk már a legelején, hogy kapcsolatunk sajnos csak ideig óráig tarthat. Halálra van ítélve már a kezdeteknél és kegyetlenül fog fájni az elválás. Úgyhogy remegő ajkakkal öleltem őket magamhoz és ezzel a búcsú képpel szeretnék tisztelegni a gyönyörű és élményekkel teli szerelmünknek.........ahhhhhh örökkké örzöm emléküket, soha nem feledem a közös pillanatokat......(ohhh istenem mondd miééééérttt miééérrtt kellett elválnunk :( brühühühüü)
Nah és jönnek ám még a bonyodalmak, nehogy azt higgyétek hogy ennyiben maradnak a dolgok, e e e e e e, de nem ám! Mert pl. a második nap már meg is kaptam életem első francia csókját!!! az irodában!!! Egy idegentől!! Úgy bizony! ........ de erre még várnotok kell mert elfáradtam :D
Órevoáááá!
