FloorWalking

Hát hogy őszinte legyek nem is tudom hogy kezdjem… FloorWalking… amikor először halottam ezt a szót, azt hittem ez valami vicc, vagy szleng vagy tudomisén mi, de arra nem gondoltam hogy ez egy ténylegesen elvégzendő munka, és aki végzi az a FloorWalker :D Úgy hangzik mint valami lény aki az emeletek között járkálgat és kísért. Mint valamiféle szellem, vagy zombi, aki az emberekből táplálkozik… ilyen és hasonló elméleteink akadtak miután először meghallottuk ezt a szót. Csinos öltözetben, udvariasan és kimérten járja az emeleteket.

Sajnáltuk is szerencsétlen új ír munkatársunkat, aki időközben érkezett a kis csapatunkba, mert őt rögtön befogták FloorWalkernek… Nagyon örült neki, mert egy teljesen más munkára vették fel, majd mire megérkezett, járhatta az emeleteket reggeltől estig. A munka lényege annyi, hogy van kb 2-3000 ezer gép az épületben, és mindegyiken Windows XP operációs rendszer fut még, és ezeken egyesével el kell indítani a már kész virtuális Windows 7-et és átrakosgatni rá a felhasználó kedvenceit, mailbox-át, printerét stbstbstb. Tehát át kell migrálni (he he ez most úgyis mindenki kedvenc szava ) XP-ről Win7-re a kis felhasználó környezetét. Egyesével… :D Mindenesetre szegény ír nagyon ki volt már a második héten, és addig-addig magyarázott a managementnek, hogy végül csak meggyőzte őket, hogy minket is vegyenek be a buliba… így történt, hogy élettelen emberi porhüvelyként vonagló emeletjáróvá alakultunk… :D Szerencsére egy héten fejenként csak egy teljes napot kell felhasználókat migrálni, de így a harmadik hét és kb 30-40 gép után azt kell, hogy mondjam …. rendkívül unalmas munka. És ami kifejezetten csodálatossá teszi az az, hogy napjában számtalanszor kell az üveg lifttel utaznom… menjek a 10-edikre, a 18-odikra, a 6-odikra stb stb stb … és a legjobb amikor megérkezek, mosolygósan és kedvesen, hogy „Megjöttem, hogy legyen a gépeden Win7”, és az emberek bepánikolnak! Mert féltik a munkájukat…. nem szeretnék elengedni az XP-t pedig annak aztán már tényleg eljött az ideje… jó pár éve, úgy kb 10 :D Amikor elkezdtem a munkahelyen dolgozni 10 éve már akkor az volt a munkánk, hogy segítsünk a giga vállalatoknak, akik XP-ről szeretnének Win7-re átköltözni :D És 10 évvel később Luxembourgban … Európa leggazdagabb országában … még mindig itt tartanak :) olyan aranyosak, egyem meg a szívüket. Szóval ez a helyzet jelenleg, de remélem lassan elfogynak a gépek, mert tényleg nagyon uncsi egy meló ez, bár azért jó hogy nem valami megerőltető, mert már kisujjból megcsinálom, és az is jó benne, hogy az ember nagyon sok új emberrel találkozik, de azért kezd elég lenni. Köszönöm ennyi elég.

Üveg tető

Egyik nap mikor éppen mászkálnunk kellett az épületben, mint egy élőholt, láttuk, hogy az épület üveg tetejét (mert hát miből másból lenne egy épület teteje, mint üvegből… teljesen logikus) javították, takarítgatták. Egy kevésé izgalmasabb pillanatomban elmerengtem azon, hogy nem félnek, hogy leszakadhat az az üvegtető miközben rajta mászkálnak a kis takarító eszközeikkel, de gondoltam hát végül is erre is születni kell biztos, mert én tuti meghalnék ott azon nyomban ha nekem kellene az átlátszó tetőn mászkálni. Meg hát gondolom jár nekik veszélyességi pótlék vagy valami. Mindegy szerencsére nem történt baleset, és ez nem egy horror sztori. De még aznap az irodában ültünk, amikor egy hatalmas földrengés szerű esemény következett be. Nagy robaj és megrezgett a talaj és minden. Szerencsére csak egy pillanatig tartott, és amint kimentünk az üvegtetejű aulába láttuk, hogy leszakadt a plafon egy része… pár üvegtábla lezuhant és a futball pálya nagyságú aulát teljesen beterítette az üvegszilánk… szerintem isteni (vagy kozmikus) csoda, hogy nem lett senkinek sem baja. Ezen azóta többször elgondolkoztam és lehet hogy ez valami megtervezett esemény volt és szándékosan törték össze az üveget, és így akarták kicserélni, de ez elég szürreális és nem valami biztonságos megoldásnak hangzik :D Úgyhogy sajnos sohasem tudom meg, hogy történhetett ilyen, de kifejezetten szerencsésnek éreztem magam, hogy nem sétáltam éppen akkor arra… Azóta mindig figyelem a plafont mikor arra járok, hátha észreveszek valami gyanús repedést, de szerencsére stabilnak tűnik, bár….ma esett az eső… de nem csak kint…. Ugyanis a tetőt még mindig szerelik :D és ennek köszönhetően vannak rajta apróbb nyílások, így ma bent is és kint is esett az eső… :D szerencsére volt nálam esernyő :D :D

Itt van pár kép.

Ma utazunk haza Magyarországra!!! Jajj annyira várom!

Sziasztok!

Flávi

Már nagyon régen nem írtam.... pedig próbálom mindig rávenni magam, de valahogy kevésnek számítok, és mindig győz valami más :) Szoktam írogatni hét közben is, néha-néha, de csak keveset, úgyhogy most nem eresztem bő lére, csak elmesélgetek néhány hétköznapi, ám emlékezetes dolgot, hogy megmaradjon számomra és számotokra is emléknek a jövőre nézve :)

Kezdjük a szabadtéri mozival

Ez még Luxembourg fővárosban történt és aznap nagyon nem volt kedvünk elindulni.... lévén hogy hétfő volt, és munka után, és még főztem is vacsorát, de végül is úgy döntöttünk, hogy ám legyen. Menjünk ingyen mozizni, egyszer élünk, ne lustálkodjunk! Végül is csak 15 perc séta és ha szar lesz max haza megyünk.... hát elég hamar odaértünk... és az első 5 sorban nem ült senki.... elképesztő miért nem ülnek a legjobb helyekre :D mindenki hátra ült es ott tolongtak. Simán volt helyünk pedig kezdés előtt 5 perccel érkeztünk meg a helyszínre. Az egész nézőteret átjárta a popcorn illat… Ezért Balázs még gyorsan elment popcorn-ért, mert még azt is árultak a királyi palota előtti téren.. :D elkepesztően fel voltak készülve erre a szabadtéri mozizásra. Nagyon vártam a filmet …… :) valami George Clooney-s, cézáros film, de ez jelen esetben teljesen mellékes volt, mert ez az egész élmény annyira mókás volt :D spórolós mozi. Sajnos ezen kívül biztos, hogy nem mentünk volna itt moziba, mert hiszen biztos, hogy nagyon drága, és hát ugye popcorn-t is kellett volna venni vagyonokért, és úgy már nem olyan jó az élmény, ha az ember nem annyit ad érte, amennyiért úgy érzi megéri. Erre tessék :D jobb programot nem is találhattak volna ki számunkra, mert mi amúgy is imádunk moziba járni!

És akkor jött a sokk….. a horror…. szavak nincsenek rá mit éltünk át… mindenre felkészül az ember lelkileg, de van olyan, ami mindenen túltesz… aki ismer engem, az tudja hogy én mennyire imádom a popcorn-t. Hát nagyon… és akkor jött a dráma… végre megérkezett Balázs egy kb. fél literes kis mini zacskócska popcorn-nal, de gondoltam, sebaj hiszen tuti nagyon drága volt és hát minek vegyünk akkor 2-őt. Hát kiderült, hogy tényleg nagyon drága volt… átszámolva kb 1000 Ft volt egy mikron méretű kis zackócska popcorn… és ez még nem minden… mert akkor ugye én rávetettem magam, hogy végre!végre! eddig csak szagolgathattam a levegőben az ínycsiklandó mozis popcorn illatát, de végre megérkezett a drááágasáááág, és akkor bammmm….. hát ez mi? ez szörnyűűű ez valami borzasztó, ez a popcor-nok meggyalázása kérem…. hát nem édes volt a poprocnocskám???? DE!!! Ezek teljesen hülyék itt nyugaton … ezek megcukrozzák a jó kis pattogatott kukoricát…. dráma… ez dráma a javából…

Meg is örökítettük az élményt…

 Amúgy a film eléggé egy őrültség volt, de nagyon sokat nevettünk, úgyhogy egyszer érdemes megnézni, de csak úgy, ha az embernek nincsenek elvárásai, mert különben nagyon elkeserítő élmény lehet. Egy őrültség se eleje se vége, de mégis szórakoztató tud lenni, ha éppen a megfelelő hangulatban találja el az embert…

Bevásárló kocsi

Hihetetlen szerkezetek lehet itt találni, ha bemész a közértbe. Bevásárló kocsi az nincs, de kosarakat tartó gurulós kocsi az van :D Nekem nagyon tetszik ez a megoldás, mert sokkal kisebb mint a nagy bevásárló kocsi és eldönthetem, hogy csak egy kosarat szeretnék e rárakni vagy többet. Ha több van rajta akkor meg a helyből sem lesz hiány.

Nemzeti ünnep

Hát ez nagyon vicces volt. Augusztus 20-adikán otthon voltunk Budapesten. És vasárnap 21-edikén éjjel érkeztünk meg Luxembourgba. Másnap reggel nagyon nehéz volt beérni a munkahelyre, felkelni... és életben maradni, a honvágytól tépázott lelkünkkel megbirkózni... szerencsére nagy nehezen kibírtuk ebédig, mert ugye az ebéd az mindig nagyon jó, feltölti az ember lemerült energiacelláit, és jókedvre derít :) Az ebédlőben nagy meglepetés fogadott minket! Ugyanis a helyiek az RBC-nél Magyar Nemzeti Ünnepet tartottak! Szavak nincsenek rá hogy ez mennyire meglepő volt... A Kanadai Királyi Bank ..... Luxemburgi óriás kirendeltségénél .... MAGYAR nemzeti ünnep :D Hát leesett az állunk és elég nagyot nevettünk ezen. De mindenesetre segített a hangulaton, és a honvágy érzetünk is enyhült, hiszen minket itt megbecsülnek ... Azistenit!! :D Nah de hát ugye, mint tudjuk nem minden fenékig tejfel... :D Kezdtek kiderülni apróbb turpisságok, amik persze nem csökkentik a szándék fontosságát, mert tényleg értékeltük, hogy gondoltak ránk és jól esett nagyon, de.... azért ha az ember elkezd olvasni a sorok között nagyon meglepő részletek derülnek ki :D Például az ünnep abban nyilvánul meg, hogy magyar nemzeti ételeket szolgálnak fel ebédkor. Gulyást és pisztrángot ....Hát az ember nem azt kapja ezek alapján, amire gondol. A pisztráng eleve nem egy nagy magyar specialitás, de hát ez mindegy is. A gulyás kérem szépen Farfelle azaz MASNI tésztával volt szolgálva... és párolt kaliforniai paprika csíkokkal, de ami a legviccesebb, hogy valójában egy pörkölt szerű ragu lett volna, de sajnos a piros paprikát kihagyták belőle... :D Magyarán a luxembourgi gulyásban és a magyar gulyásban az egyetlen közös pont a marha hús... :D szóval akár egy jó féle marha hamburgert is eladhatunk mostantól gulyásként :D

 Emellett megismerhettük a Tihanyi pisztrángot is, ami rizzsel és szintén kaliforniai paprikával volt tálalva.

Mondanom sem kell, remélem, hogy aznap inkább pizzát ebédeltem, mert sajnos kinézetre sem voltak bizalom gerjesztőek ezek az ételek, és hát a pizza kifejezetten finom itt a kantinban! Nem kockáztathattam. A magyar ünnepi napon tehát olasz étellel tisztelegtünk és hagytuk, hogy a külföldiek próbálkozzanak meg ezekkel a remekművekkel. Nah, de ez még mindig nem minden! Az oké, hogy szépen elhibázták a recepteket, de gondoltuk sebaj, akkor is kedves gesztus, bár ha ezek után lesz például egy orosz nap, orosz ételekkel, akkor ugy gondolom, nem fogok mérget venni rá hogy Oroszországban is hasonlóan tálalnák az adott ételt :D De ezt felejtsük is el, gondoltuk, és végig olvastuk a kis üdvözlő tábla szövegét, amikor is megtudtuk, hogy a magyar nemzeti ünnep nem is augusztus 20-adikán van.... e e e... eddig rosszul tudtuk, hiszen itt … Európa leggazdagabb országában …. hát már csak jobban tudják... tehát jobb ha mostantól mindenki megjegyzi, hogy a nemzeti ünnep augusztus 22-edikére esik! Bizony bizony! Ez állt a táblán! :D nagyon jót kacagtunk ezen, és teljesen felvidította ez a kis kedvesség a hangulatunkat. Remélem Októberben is lesz még magyar nemzeti ünnep, ki tudja itt bármi megtörténhet :D

Hát mára ennyit, de ilyen apróságokkal még készülök az biztos. Már majdnem kész a következő bejegyzés is!

Üdv mindenkinek innen külhonból.

Flávi

Sziasztok!

Nagyon rég írtam, mert sok esemény volt. 

Találtunk egy másik lakást ahova el tudtunk költözni. Méghozzá Schwebsange-ba! Igen, a város neve tényleg kimondhatatlan és leírhatatlan. Ez az új lakáskának a konyhája. Aranyos és kedves.

Kicsit nagyobb, régiesebb, de teljesen okés. Nagyon szép kisfalucskában vagyunk. Csodás borvidéken, a természet közepén, 200 fő, kb 50 ház és olyan 5 perc alatt át lehet rajta sétálni. A Német határ olyan 3 km-re van. Schengen is. Tehát mondhatni letelepedtünk a határ széli kis közösségbe.... az ember úgy képzel el egy határ menti kis aprócska falut, hogy azért ott eléggé düledeznek a házak, és nem veti szét a pénz a lakosokat..... hát ez csak egy magyar sztereotípia.... itt kérem mind az 50 ház benne lehetne a szép házak magazinban, emellett a kertekkel simán trófeákat nyerhetnénk a "Kinek van szebb és flancosabb kertje" világkiállításon.... és a garázs előtt állnak a 3-4 éves BMW-k, mert a zárt garázsban tartják a mustángot és a ferrarit... komolyan hihetetlen, és ezt szavakkal nem tudom visszaadni, de ez megszokhatatlan.... olyan mintha pénzt lélegeznének ki az emberek... :D

Nade elég is a rosszmájuskodásból. Mert amúgy a falucska csodaszép, aranyos, van egy kis temploma, van egy olasz étterem és azon kívül már csak a lakóházak. Tehát igen, étterem az van, de bolt az nincs :D Se egy fagyizó, semmi. Egy csomó szőlő préselő gép, minden korból és mindenféle anyagból, és még házak és autók. De komolyan ezen kívül még emberek sem nagyon vannak. Luxembourg a főváros is sokszor olyannak tűnt, mint egy zombiváros, ahol csak mi sétáltunk az utcán és sehol senki, csak a leveleket fújta a szél. Nade itt, Schwebsangeban, a világ végén, még inkább ez a helyzet. 

Egyik nap pl. elmentem görkorizni, és kb 1 óra alatt 3-4 falun is keresztül mentem, ahol szintén ez a helyzet és nem találkoztam egyetlen lélekkel sem. Maxiumum pár autóssal, de azok is ugye a kocsiban száguldottak el mellettem. Mindegyis mert mondom csodálatos a környék amúgy. Itt van egy kép az ablakunkból:

A képen látható balról jobbra haladva, Németország, aztán a határ, aztán Luxembourg, és Schwebsange-ban a házunk, és Luxembourg egyik helyi látványossága, azok a  bizonyos Tavak. (Én mondtam hogy a határ közelében vagyunk... egyszer sikerült úgy átmenni Németországba, hogy akkor vettük észre, hogy hoppá itt a határ, amikor már Németországban voltunk... :D ) Tehát van itt határ, folyó, szőlődombok, tavak, minden ami kell.

A Tavakról annyit kell tudni, hogy itt található Luxembourg egy nagy madár rezervátuma és be lehet járni, mert vannak kiépített utak, és madárlesek. Lényegében mindenkit kiszolgál ez a terület. Egyrészt a madarakat, mert vannak részek ahol csak ők lehetnek. Másrészt a túrázni vágyókat, mert kis ösvényeken be lehet járni az egész területet, és vannak kiépített madárlesek is, amiket a tóra helyeztek el és kis fa deszkákból kirakott úton lehet őket megközelíteni. Majd lesznek róla képek is lentebb. Harmadrészt van egy horgász tó is, negyedrészt pedig a strandolni vágyó embereknek van egy nagy strand is (Nano Balaton = BalatoNano).

Egyik nap el akartunk menni fürdeni mert 32 fok volt, de sajnos az egész napot egy plázában kellett töltenünk, hogy a Saturnban visszaadják a pénzünket egy mobil internet kütyüért, ugyanis ebben a  kis faluban nincs lefedettség, ezért nem volt már szükségünk a kütyüre....de ez egy másik történet. Köteleztek minket hogy vegyük meg 99 euro-ért az eszközt, mert csak azzal lehet mobil internetet fogni bárhol Luxembourgban. Na hát Schwebsange nem számít bele a "bárhol Luxembourgban" kifejezésbe, ezért nem volt netünk.... a kütyüt meg nem akarták visszavenni, de ha kitartó az ember és egy teljes hetet rászán és nem adja fel akkor azért egyszer csak visszaadják a pénzét :D Na tehát visszatérve a strandos sztorira, aznap sajnos nem tudtunk strandolni, de kivártuk a következő napot. Egy gyönyörű napsütéses vasárnapot. Délelőtt sokáig aludtunk hiszen hétvége van, majd 12 körül nem akartunk kimenni még, mert ugye akkor van a legnagyobb meleg és UV stb stb. .... és hát 2 óra körül terveztünk elindulni a strandra.... sajnos, ahogy szokás ilyenkor, 2-re beborult az ég és elkezdett fújni a szél és esni az eső.... :D Ennek örömére esernyővel és két sörrel indultunk neki a falvacskáknak és a tavacskáknak. Gondoltuk, ha már strandra nem megyünk legalább sétálunk egyet. Ennek az lett a vége, hogy több mint 10 km-t gyalogoltunk, úgyhogy jól bejártuk a környező vidéket. Elmentünk a tavakhoz is és a strandra is és erdőben is jártunk és lovakat is láttunk, meg tehenet, báránykát és sok sok Niels Horgerszon Vad-ludat. Nagyon jó kis esős kirándulás volt. Itt van pár kép.

Ennyit erről a csodás mesevilágról, és itt szeretném idézni egyik kedvenc jelenetemet, mert tudom hogy sokan lesztek, akik nem értik meg, hogy mit lehet ennyit áradozni egy 200 fős kis falucskáról..... :D

Nah mindegy a hetekben még otthon is voltunk egy hetet Budapesten és Balatonon. Az is nagyon jó volt.

Majd még írok az internetről és a szabadtéri mozizásról és hogy hogan lettünk helyi lakosok...hivatalosan is. Nah meg még sok kirándulásról is, mert jajj gyönyörű ez az ország! :)

Sziasztok!

Flávi

Sziasztok!

Jó rég nem írtam. A kirándulásokról is majd mesélek, de a képeket még le sem szedtem a fotómasináról... Úgyhogy, ha az időrendhez nem ragaszkodtok, akkor inkább csak mesélek kicsit és majd jó sok idő után rakom fel a látnivalós képeket. Eddig csak Luxemburg városban kirándultunk, de egyre jobban és jobban tetszik! Meseszép csodálatos, annyi zöld van benne hogy csak na. A várak, várfalak teljesen épen fel vannak újítva, vannak felhőkarcolók is, úgyhogy elképesztő egy hely. Nagyon tetszik. Túraútvonalakkal is tele van szőve és lehet hegyet mászni, és leereszkedni a mélybe. Tényleg borzasztóan kalandos, úgyhogy bárkinek kedve van jöjjön. Szeretettel várjuk, csak hozzatok hálózsákot, de szállás az van, csak ágy nincs elég :D Bár holnap megnézünk egy új 55 nm-es apartmant, úgyhogy ott még simán lehet, hogy ágy is lesz vagy kanapé. Az kicsit messzebb lesz a fővárostól, de szerintem busszal 20 perc lehet kb, de autónk is van. Nah mindegy erről ennyit.

Hát a nagybetűs munka.... Átkerültünk múlthéten csütörtökön, egy hete, ide Esch-Sur-Alzette-be, tehát már nem Luxemburgban dolgozunk....még jó hogy ezt előre nem mondta senki... :D mi lett volna ha gyalog jövünk, ahogy mindig szoktunk....akkor vonatozhatnánk órákat, mert a szállást ugye Luxemburgban foglaltuk le direkt...és eddig soha nem mentünk autóval kiküldetésre, úgyhogy isteni szerencse, ( vagy kozmikus szerencse, ki miben hisz ) hogy most éppen autóval érkeztünk...

Szóval minden reggel utazunk az autópályán, kb 25-30 perc, hogy megérkezzünk a "gyönyörű" és kellemesen záptojás szagú, kéményekkel megtűzdelt gyárvárosba...

Mi a csodás 18 emeletes, piros épületben dolgozunk....ahol üveg lift van.... és a lift annyira gyorsan megy fel, hogy az itt dolgozók kérvényezték, hogy lassítsák le mert rosszul lesznek mire felérnek az emeletre... :D 

Namár most nekem nagyon tériszonyom van... már a hidakon is szédülök, de ha lelátok a talpam alatt akár 2 méter magasan is már baj van... a lift alja tejüvegből van, úgyhogy ez sem segít sokat...szerencsére mi a 0-adikon vagyunk, úgyhogy messziről elkerültem ezt a liftet.... aztán kb. a második napomon odajött hozzám a kedves indiai kis munkatársunk, hogy akkor menjek vele.... Hiszen mégis én vagyok a technikai zseni és nézzem meg az egyik kedves felhasználó számítógépén, hogy miért nem indul el valamilyen program.... ez volt a MÁSODIK napom :D és még azt se tudtam mi a dolgom, de ő csak mondogatta, hogy minket azért küldtek ide, hogy majd mi midnent tudunk...na midnegy, és persze elindultunk.... és persze hogy a lifthez mentünk.... nem volt elég hogy izgultam, hogy mit fogok mondani a soha nem látott hibaüzenetre a soha nem látott programmal kapcsolatban, még szálljak be egy átlátszó üveg liftbe és menjek fel a 11-edikre.... háááát majdnem elájultam, de persze közben mosolyogni kell... na mindegy, beszálltunk, én persze háttal álltam a látványnak és kapaszkodtam, és elmondtam pár miatyánkat, hogy ha ezt túlélem én ígérem, hogy jó leszek és soha többet nem teszek semmi rosszat az életben.... :D Szerencsémre a lift itt tényleg olyan gyors, hogy mire észbe kaptam és elkezdtem volna komolyan pánikolni, már fel is értünk.... persze mondanom sem kell hogy a fém korlátban Flávia ujjacskái alakú nyomok maradtak annyira szorítottam, de szerencsére másban nem esett kár. Már csak azzal a gondolattal kellett megbírkóznom, hogy lefele is ezzel kell majd jönnöm. Találtam is a liftről egy képet :D

 Szép magas... :D Majd megpróbálok egy videót készíteni róla, amikor benne vagyok, de érthető okokból halogatom ezt az eseményt. Szerencsére azóta nem kellett felmennem semmilyen user-hez sem. Ők jönnek le hozzánk :D

A munkáról annyit, hogy úgy lettünk ideküldve, hogy nem nagyon tudtunk semmit a folyamatokról, vagy arról, hogy ki-kicsoda és kit kell kérdeznünk, és lényegében mit is kell csinálnunk. De itt úgy fogadtak minket, hogy mi tudjuk mindenre a választ, ismerjük a több száz program mindegyikét, és átlátjuk a tízezer fős épületben szereplő összes számítógép kapcsolatát és hibaüzeneteit :D Hát ez nagyon vicces mondhatom. Sajnos ehhez még isten is kevés lenne, de szerencsére ők belőlünk ezt mind kinézik... :D Ellenben ők sajnos annyira nem értik az egészet, hogy hozzájuk képest könnyű okosnak tűnni :D Tehát reméljük ezzel sem lesz probléma.

A munka nagyon sok, mert mint említettem (vagy nem, már nem emlékszem ) 3-an jöttünk megoldani kb. tízezer számítógépen futó több száz alkalmazás problémáit :D mondanom sem kell, hogy mindeggyikkel van valami gond... ezért megszakadunk. Egy hét telt el, és jelenleg 8 különböző hibaüzenettel kell foglalkoznom, 8 különböző programhoz köthetően, és mindezt úgy, hogy ma volt először, hogy sikerült egyet lezárnom és megoldanom. De szerencsére nap végén közölték, hogy nekik nem megy az a megoldás, ami nálam ment :D úgyhogy lehet visszatér ez a probléma is. El leszek én itt mint a befőtt......

Az ebédlő csodálatos. 4,50-ért lehet venni kis adag friss tésztát választott szósszal és lehet hozzá kérni minden féle friss zöldséget, magokat és sajtokat, ehhez a menühöz még jár egy kis leves is, de a lényeg hogy minden mennyeien finom, és lévén, hogy munkahelyi étkeztetés ezért olcsó is. Már az itteni viszonylatokhoz képest. De ettől függetlenül otthoni szendvics az ebéd általában ;)

Nem tudom mit meséljek még. Tanulok franciául, de mivel mindenkivel angolul beszélünk ezért a Bonzsúr-on kívül nem nagyon tudok gyakorolni. 

Holnap megyünk nézni egy új lakást, mert az első próbálkozásunk nem jött össze. Ugyanis itt van egy úgynevezett ügynöki dj, amit a bérlő fizet annak a cégnek, aki segít a tulajdonosnak kiadni a lakást.... ez is érthetetlen hiszen nekem mi közöm ahhoz, hogy a tulajdonos milyen eszközöket vesz igénybe, hogy kiadja a lakását.... kérdeztem az ittenieket, hogy van e ilyen Belgiumban vagy Franciaországban, de nem hallottak róla. Tehát pl ha Luxemburgban szeretnél bérelni rövidtávra lakást....a rövidtáv fontos, mert azok sokkal drágábbak általában, és nagyon kevés is van belőle. Tehát ha rövidtávra szeretnél bérelni berendezett lakást, akkor mondjuk elkérnek tőled 1400 eurot..... havonta :D már ez is elég vicces önmagában :D :D és akkor erre még jön az ügynökség díja, amit szintén neked kell fizetned, még egy havi lakásbért :D tehát ha 3 hónapig laksz a lakásban akkor 4* 1400 eurot kell fizetned.... na hát ekkor kiderült számunkra, hogy az ügynökséget elfelejtjük mostantól... és csak privát hirdetéseket néztünk. Találtunk egyet, de nagyon nagyon nehéz...kb 70 email-nél, és olyan 20 telefon hívásnál járunk és Belgiumban és Franciaországban és Németországban is keresünk szállást... nagyjából több mint két hete midnen nap :D :D mindegyis, mert holnap megyünk ésmegnézünk egyet a német határon. Meglássuk mi lesz belőle :D

Most ennyit, mert készül a pörkölt, és a Balázs éhes ám! :)

:) Flávi

Hellóka!

Eme csodás reggelen végre nem az ébresztő óra csörgésére keltünk. Ez jó alapot adott az egész napnak. 10-kor keltünk, de olyan 12 fele sikerült csak elindulni nézelődni. Itt van a lakáskánkról egy kép :) nagyon pici, és tele van a létező összes elektronikai kütyüvel, mert mindent magunkkal hoztunk :D de nagyon nagyon takaros és szép kis lakáska ez.

 Az idő éppen kellemes volt, olyan 24-25 fok, napsütés és felhők. Előző nap bejelöltük a térképen az összes létező látnivalót Luxembourg városban, és azok felé vettük az irányt. Elsőnek egy fényképező pontra indultunk ahonnan elméletileg nagyon szép kilátás nyílik az egyik régi viaduktra. Útközben kiderült, hogy az egyik nagyon szép hidat éppen tatarozzák, úgyhogy sajnos az egész be van bugyolálva, de sebaj. Emellett a fényképezőhelyről, sajnos nem láttunk semmit, mert benőtték a fák a látványt :D ellenben megtapasztalhattuk egy árny oldalát a városnak. Ugyanis találtunk egy eldugott kis helyet, ahova valószínű a helyi drogosok járhatnak. Ugyanis a magaslatról lenézve egy mélyedést láttunk magunk alatt 3-4 méterre, ahol olyan ezres nagyságrendben látható injekciós tűk és azok zacskói hevertek szanaszét.

Vagy a helyi kórház üríti ide a szemetét vagy a gazdagabb országokban ennyire felkapottak a keményebb drogok. Nem tudjuk meg soha, de inkább nem is szeretném megtudni. Ennyit Luxembourg árny oldaláról, mert ezt leszámítva nincs sok kivetnivalónk.

Ezután elmentünk fagyizni, mert a kedves magyar kollégánk Erik ajánlott nekünk egy jó helyet. Itt legalább annyira finom volt a fagyi, mint otthon a kedvencünknél, a fragolában. Egy mogyorót és egy pisztáciát próbáltunk ki és nem csalódtunk. Tényleg nagyon finom volt…. ám, sajnos irdatlanul drága a fagyi úgyhogy ez volt az első és egyben az utolsó fagyink is itt Luxemburgban. 3 euró, tehát több mint 900 Ft …. a kis gombóc :D Szóval finom, finom, de hát azért ez egy vicc kérem! :D

Folytattuk az utunkat a hídon át, ahonnan letekintve egy hatalmas gördeszka pálya volt látható. Rengeteg ember játszott rajta, és tényleg hatalmasnak tűnt fentről, pedig elég magasan voltunk. Ezt majd még megnézzük élőben is, ugyanis odalenn még nem jártunk :D

Sétálgattunk tovább, láttunk egy emlékszobrot, és csodálatos panoráma tárult a szemünk elé, ugyanis a folyó, az Alzett ide oda kering a város alatt, ahol kis félszigetekké osztja fel a területeket. Ahol megy, ott több száz méter mély völgyeket vájt ki az évek során, tehát a városban hatalmas szakadékok és óriási szintkülönbség látható. Ezekről a magaslatokról pedig belátni az egész folyó völgyet. Csodálatos élmény. A folyó néhol inkább csak patakocska, és a völgy mentén végig parkok és pl ez a gördeszka is található. Lehet sokat sétálni és barangolni. Ide is el kell még mennünk. Illetve ahol kiszélesedik folyóvá, ott a vízparton lehet mellette sétálni és ott sok lakóépület is található.

A város területén megtalálható a Luxemburgi Bubi. Elméletileg 1 euróért lehet bérelni, és 150 eurót zárolnak a bankszámládon, amit visszakapsz, ha nem lesz baja a biciklinek és épségben visszarakod egy tárolóba. Elég baráti, úgyhogy valószínű majd kipróbáljuk, de olyan kicsi a város, hogy most még jó sétálgatni.

Utána megnéztük a nagy teret, ahol számtalan kis étterem található, és ahol a turisták sorban állnak, hogy beférjenek enni, és elkölthessék a pénzüket. Ez nagyon nagyon fura volt számomra. Azért állnak sorban az emberek egy tök zsúfolt helyen, hogy vagyonokat költhessenek látszólag ugyan finom ám mexikói kajára……. Luxembourgban :D érdekes.

Emellett még ugyanitt, a zsúfolt éttermes téren, volt egy kis kirakodó vásár is tele kacattal és lomokkal.... komolyan olyan volt, mint egy lomtalanítás otthon. Semmit nem vettem volna meg, de még akkor is meggondoltam volna, hogy elvigyem, hogyha ingyen adják... ócskaságok ocskaság hátán. Elgondolkodtunk rajta, hogy kipakoljuk otthon a pincét és degeszre keressük magunkat itt, mert 10 euró alatt semmit nem árultak…… És az emberek láthatólag nézték, vették és szerették a mesés kincseket :D nah mindegy… hülyék ezek a nyugat európaiak én mindig rájövök :D Innen tovább is mentünk a nagy térre. Ahol szintén zsúfoltság volt, mert berendezték piacnak. Mire mi odaértünk már pakolták el a dolgokat. Nagyon sütött a nap és mivel nem láttunk semmit a piacon kívül, innen is tovább mentünk.

Egy kis érdekesség, hogy a helyi Váci utcán hinták lógtak az égből… fogalmam sincs, hogy ez mit jelenthetett vagy mit ünnepeltek ezzel, de gondolom szeretik a hintákat és így tisztelegtek a nagyságuk előtt:

A következő állomás a Notre Dam templom. Nem tudtam, hogy több is lehet belőle, de úgy látszik igen. Nagyon szép kis templom volt, semmi különös. Hatalmas volt és tele a szokásos nagy színes ablakokkal és nagy terekkel. Jártunk a kriptában is, ami nem volt olyan misztikus sajnos, mint elsőre gondoltam, inkább egy kis kápolnára hasonlított. De finom hűvös volt odalenn.

Kijöttünk a templomból és mentünk tovább a Nemzeti múzeumba. Amit elég nehezen találtunk meg, és mint utólag kiderült, 10-szer körbejártunk. Viszont ennek köszönhetően rátaláltunk a legcukibb utcácskára egy nagyon kedves kis hal étteremmel.

Éppen elkezdett rossz idő lenni és már a WC is nagyon jól jött volna, amikor megláttuk a bejáratot... és ki volt írva, hogy még fizetni sem kell érte. Csodás volt.

A múzeum előtt csillező emberek:

Nagyon szép kis múzeum. Annyi érdekessége van az épületnek, hogy lefelé terjeszkedik és nem felfelé :D Kívülről egy 2-3 emeletes építménynek néz ki, de ha bemész, akkor kiderül, hogy a kiállítás a –5-ödiken kezdődik. Nagyon izgi volt lemenni a föld alá, főleg, hogy mindenhol üveggel építkeztek és mindenhol átlátszanak a falak. Kivájták az épület helyét, de nem befalazták, hanem üvegfalat használtak, tehát végig látszik a szikla ahova leástak. Nagyon modern és látszanak benne a földtörténeti rétegek is. Hangulatos.

Ahogy haladunk benne felfelé, úgy lesz egyre modernebb a fal is, és már néhol kövekkel és fákkal építik a környezetünket, és a kiállítás is időrendben felfelé halad előre. Végül pedig teljesen be vannak falazva már a felsőbb emeletek. Itt szerintem egy 2-3 órát elmászkáltunk, mert kiderült, hogy a fenti emeleteken még egy üveg hídon keresztül át lehet menni a szomszédos épületbe is. Kész labirintus volt. Az őskortól napjainkig minden ki volt állítva. És közben nagyon hangulatosan kinn végig esett az eső és kopogott az üveg plafonon és az üveg ablakokon. Tehát összefoglalva egy –5 és felfelé +4, azaz összesen 9 szintes épület. Remek élmény, ajánlom mindenkiben. Bár sajnos semmi nincs kiírva angolul :D :D :D de lehet kapni kis füzetet amiben van némi útmutatás, de talán jobb is így mert lehet, hogy még mindig ott lennénk, ha van angol kiírás is. A történeti áttekintés mellett volt még egy modern művészeti részleg is, ahol nagyon mély benyomást tettek ránk a festmények ezért megmutatok párat….szólok előre, hogy a kislány sokkoló… szerintem még sokunkat kísérteni fog álmunkban :D de valahogy kedvesnek is tűnik, nehéz eldönteni….

Ezután elmentünk a közei Casamates-ákhoz, amiről kiderült, hogy barlangjáratok a nagy szakadék sziklafalba vájva. És ennek a tetejéről nyílik a legszebb kilátás is a városra. Fenn vagy a világ tetején, alattad kacskaringós sziklába vájt utak, majd egy szép nagy folyó. A sziklában kis ablakok, ami a barlangrendszert láttatja, és lenn a folyóparton egy úgynevezett "Grund" városrész, a csodálatos ki házikóival és templomocskáival. Egyszerűen mesés, kacskaringós, barangolós, és nagyon hívogató.

Ami még tetézte a látványt, hogy éppen egy Jazz fesztivál volt készülőben a lenti városrészben. Mi csak a zenei próbálkozásokat hallottuk eleinte, és néhol fel-fel bukkant egy-egy épülőfélben lévő kis fekete színpad. Úgy döntöttünk, hogy a barlangokat most kihagyjuk, és inkább tovább sétálunk lefelé a kis utakon. Hívogatott minket a folyó, a zene és a kacskaringós kis utcák. A barlangokat majd megnézzük máskor. Sétánk során találkoztunk kockakővel, gyönyörű kilátással, aranyos kis teraszocskákkal, és egy robogót bérlő párral, akik megszenvedtek a csúszós macskakövekkel. Ugyanis felfelé próbáltak jönni, de nem ment..... ekkor a fiú úgy döntött, ő lesz a világ leglovagiasabb úriembere, és megkérte a mögötte ülő lányt, hogy ugyan szálljon már le esetleg és jöjjön gyalog, amíg ő egyedül felrobog az emelkedő legtetejére :D Nagyon komikus látvány volt, ezért meg is örökítettem.

Lányok ideje letenni a jogsit, akinek még nincs meg, hogy ne kerülhessünk hasonló helyzetbe, és hagyjuk kedves férfi barátainkat lovagisaskodni, mert azt nagyon szeretik csinálni. Ebben az esetben biztos csak arról volt szó, hogy a lánynak nem volt jogosítványa :D …… legalábbis remélem.

Haladtunk tovább egyre lejjebb és lejjebb a kacskaringós úton, míg végül elértük a folyót és egy apró hidacskát. Itt már látszódtak a fesztivál jelei, ugyanis mindenhonnan sört árultak és egyre több Jazz zene szólt. Gondoltuk, egyszer élünk, vegyünk egy sört. Aznap ugyis turista napot tartottunk, tehát 3,5 euro nem is olyan sok egy sörért. Odamentünk hát és megkérdeztük, hogy mekkora a pohár, amiben adják a sört, kicsi? nagy? Mondták, hogy nagy, persze, majd rámutattak egy 3 dl-es műanyag pohárra... Érthetetlen ez számomra, és abba már bele se merek gondolni, milyen lehet a kis pohár, ha a 3 dl-es a nagy :D Mindenesetre kértünk egy Battin sört. Nagyon finom volt, annyira jól esett, hogy úgy döntöttem ez a kedvenc söröm mostantól. (Azóta vettünk is a közértben, ahol elég olcsó, nagyjából 1 euró fél liter, de sajnos frissen csapoltan az igazi. Így már nem annyira finom, de azért nem rossz.) Megittuk, kb 1 perc alatt a sört, és mentünk tovább. Még több aranyos ki utca, sziklába vájt épületek, és színpadok mindenfele. Elsétálgattunk itt is 1-2 órát- A völgyben is kialakultak félszigetecskék, és az egyik ilyen félsziget közepén egy teljesen high-tech, új épületet láttunk, majd kiderült, hogy az a Microsoft Luxemburgi főhadiszállása. Így már érthető, hogy került az old town részre egy ilyen épület. Ezek után lassacskán elindultunk haza, de már alig éreztük a talpunkat.

Nagyon szép és csodálatos kis város ez. Nem gondoltam volna soha, hogy eljutok ide, és eszembe sem jutott pár héttel ezelőttig, hogy egyáltalán Luxemburg létezik... de gyönyörűűű kis hely ez. Gyertek ti is és nézzétek meg.

Jelentkezem majd még mert ez végülis múlthéten volt és azóta sok minden történt, csak nem volt időm megírni mindent. De majd szép lassan!

Mindenki nagyon hiányzik!!! :)

Flávi

Hellló mindenki! 

Már nagyjából kialakult a napi (elég unalmas) rutin! Reggel felkelünk, megcsináljuk az ebéd szendvicset, elkészülődünk, reggelizünk. Utána lemegyünk a kocsihoz, amit mindig a közelben parkolunk le, és szigorúan este 6 után, mert akkor már ingyenes. De még így is fizetnünk kell a reggelért, mert 8-tól újra fizetős, és mi 9 előtt szoktunk elindulni a munkába. Tehát 8:35 körül leérünk a kocsihoz. Aztán irány a munka. Ahol szintén nem lehet ingyen parkolni :D Ott dolgozol minden nap és fizetned kell a parkolásért... mi szerencsére megtaláltuk a Visitor parkolót, és minden nap oda megyünk le. Az ugyanis ingyenes, ha látogatóba jöttél.... de sajnos nekünk már van fix belépőkártyánk... :D tehát nem használhatjuk tovább a vendég parkolót.... áááááám jó magyar módjára, úgy döntöttünk, hogy amíg nem szólnak ránk, addig ártatlanul, minden reggel lehajtunk a parkolóba és addig húzzuk a szerencsénket amíg lehet ;) 

Ezután felmegyünk az irodába, ahol elméletileg mindenkivel kezet kéne fogni....még elvileg nekem is :D szerencsére a cégnél elméletileg csak olyan 500-an dolgoznak.... ám az első nap amikor bejöttünk egyáltalán nem lettünk bemutatva senkinek, nem lettünk körbe vezetve, és nem nagyon volt kommunikáció, azt sem tudtam, hogy akik ott ülnek velünk egy légtérbe, azok egyáltalán közös  dolgon fognak e velünk dolgozni, így bemutatkoztam pár embernek az asztalomnál és ennyi. Remélem nem veszik rossz néven, hogy nem rázom körbe az egész emeletet, de hát ez van :D 

Ezután általában megnézem, hogy jöttek e leveleim, kb. napi 3 :D és az se szól semmiről, ezek után konstatálom, hogy naaaa akkor ma sem kell semmit dolgozni, mert még mindig nincsenek készen a gépek, és nem tudok semmihez hozzáférni, mert nem készültek fel az érkezésünkre. Ezt megünnepeljük egy kávéval, és egész nap netezünk. 

Eme csodás napon ebédkor kimentünk sétálni, mert Johannak meg kellett fordítani a kocsijában a kék lemezt....mondogatta már előző nap is, de nem értettük akkor sem, meg most sem. De hát végülis ki kérdez rá, hogy a másik hogyan parkol, meg mit forgat. Ezzel az ember valahogy nem foglalkozik. De utunk során Johan csak magyarázta, hogy ez a parkolóhely milyen jó, mert itt csak 4 óránként kell forgatni, amíg máshol 2-3 óránként is forgatgathatod a "Blue disk"-et..... Nah mondom magamban, ennyi elég, én erre rákérdezek, mert annyit mondogatja, és úgy beszél róla, mintha mindenki tudná mi az a kék lemez. De én nem tudom. És ti? 

Nah mindegy is, mondom neki, kedves Johan, már bocsánat, hogy így közbevágok, és hogy csak most kérdezem meg, mert már mondtad tegnap is, de én nem tudom, hogy mi az a kék lemez, ne haragudj, de mégis mi az a kék lemez??? És hogyan és miért forgatgatod? :D 

Az ember nem hitt a szemének, se a fülének... mondta nekem, hogy hát a kék lemez, te tényleg nem tudod? (Ti tudjátok amúgy??? :D ) De megerősítettem, hogy biztos vagyok magamban, és határozottan állíthatom, hogy nem tudom mi az a kék lemez. Közölte, hogy minden közértben kapható és ő is tegnap vette a Cactus nevű eredeti Luxemburgi nagy szupermárketben.....remélem mondanom sem kell, hogy egyre rejtélyesebb lett számomra, hogy mégis mi lehet az a kék lemez, amit a közértben megvehetek, és ingyen tudok vele parkolni, ha forgatgatom 4 óránként :D teljesen szürreális a dolog. Erre ő bele akart kezdeni egy monológba, de egyszerűbbnek látta, ha elindul a kocsijához és megmutatja....ezt: 

Hát ő lenne az. Ha esetleg nem hallottatok volna erről a szerkezetről, akkor csak a kíváncsiság kedvéért felsorolom hány országban használják Európában: 

• Franciaország 
• Svájc 
• Németország 
• Ausztria 
• Svédország 
• Belgium 
• Izland 
• Egyesül Királyság 

Nah hát én nem hallottam róla.... Megveszed a közértben... és ha leparkolsz, látható a táblákon, hogy mennyi időt parkolhatsz ott ingyen...pl 2-3-4-5 órát. Beállítod a kis kék táblácskán, hogy hány órakor érkeztél és kirakod a kocsi szélvédőjére... ennyi, és ingyen parkolhatsz egy csomó helyen. Sokkoló, hogy erről én még sohasem hallottam.... 

Ennyit erről, lehet ez kicsi uncsi lett, de engem lenyűgözött ez a dolog, úgyhogy még aznap félután vettünk egyet a boltban :D Ugyan azóta sem használtuk, mert a belvárosban nem lehet használni, itt kötelező fizetni, a munkahelyen meg csalunk a vendég parkolóval :D :D :D de emléknek jó lesz. 

Ezután visszamentünk az irodába és folytatódott a nagy semmittevés. Sorra jönnek mennek az emberek az irodában, de én fel sem nézek mert kb. 10b-ől 1 jön oda hozzám, és kezet ráz velem, de úgy hogy életemben nem láttam, ő sem engem, de végülis mókás szokás ez, nekem tetszik. Aztán egyszer csak, jött ő..... a nagy ő! :D látom, hallom, hogy mindenkivel kezet ráz, nagy barizás van, és nevetgélés, én éppen a Balázzsal beszélgettem a szállásokról ( mert az időm nagyrészében új szállást keresek, mert a mostani elég drága) és éppen mutattam neki egy új jelöltet, amikor jött Mr. Francia X és kezet fogott Balázzsal, majd lehajolt hozzám és egy jó hangos "Bonjoir" mellett körbe csókolta az arcocskámat.... hát én azt hittem elájulok a meglepetéstől :D Köpni nyelni nem tudtam, de helytáltam és én is adtam neki két nagy cuppanóst.... majd el is szaladt.

Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is. Balázs nem tudott mit kezdeni magával, forgolódott a nevetéstől, amit vissza kellett tartson magában :D mert mégis hogy mutatna az, ha kiröhögné a kedves kollégát, egy teljesen megszokott dolog miatt :D mármint itt megszokott, de részemről ez egy nagyon fura élmény volt. Most már értem, miért mondják a francia csókot, és hogy a franciák közvetlenek :D hát tényleg azok. Mindenesetre nem szerettem volna, ha ebből rendszer lesz, és az 500 fős iroda jön majd engem csókolgatni :D úgyhogy másnap mikor nagy lendülettel jött felém, akkor határozottan nyújtottam neki a kezem, amit ő mosolyogva fogadott és szerintem ezzel le is zártuk ezt a pusziszkodós témát. Remélem nem bántom meg, de erősnek éreztem, hogy megpuszilgasson minden nap :D még a nevét sem tudom. 

Ennyit erről a napról, és a hétköznapokról is. Valószínű lesz új szállásunk, majd jövőhét csütörtökön megyünk el megnézni, sajnos már egy másik városban, de itt minden 15 percre van egymástól, úgyhogy nem gond. 

Más lényeges nem történt, majd inkább mesélek a városnézésről, amit ma ejtettünk meg, mert lenyűgözően szép ez a város!!! Mint egy mesebirodalom! Aki wow-ozik, annak üzenem, hogy Stormwind létezik! És csodaszép In Real Life! 

Puszi 

Bonjour!

Első nap a munkában. Amikor beértünk két nagyon kedves és csinos recepciós lány fogadott minket. Megmondtuk nekik hogy Patrice-al és Thyerrivel szeretnénk találkozni. Beregisztráltunk és vártunk. Majd megjött Patrice, akiről kiderült, hogy kb. MOST tanul angolul és majd mi leszünk a gyakorló alapanyaga, illetve az is hogy férfi :D Én azt hittem Patrice csak is nő lehet, de nem. Mindenesetre nagyon kedves, és szimpatikus, bár a kiejtése a lehető legfranciásabb és alig beszél valamit angolul. Találkoztunk még Johannal, aki Holland, és ő is velünk együtt újonc (kb 40-50 körüli lehet). Ittunk együtt egy kávét és barátkoztunk. Rendesek és kedvesek. Ezután leültünk a gépekhez és kiderült, hogy nem tudunk még dolgozni mert még semmi nem áll készen. Akkor realizáltuk, hogy megint meg fogjuk kapni a napi díjat a semmiért… :D öröm boldogság. 

Később megismerkedtünk Dzsinóval is, aki Kanadából repül ide minden héten (....igen...oda 12 óra kb. és vissza is ugyanennyi lehet szerintem :D ) és szerda délután már haza is repül. Ő a director, tehát ő a nagyfőnök! Egész nap ül az üveg irodájában, vigyorog és ordítozva kiabál. Olyan mint egy keresztapa, ezért mi úgy is hívjuk, hiszen mindenkinek kell egy csak magyarul érthető "ál-név". De kedvesnek tűnik nagyon, főleg amikor röhögve ordtíja a telefonba, úgy hogy kihallatszik a zárt irodából, hogy "I know where you live, I go after you! Ha HA HAHA" :D szóval kedves, állandóan mosolyog, de ha végre lesz munka, akkor félek tőle hogy kibelez :D 

Mellettünk ül két Erik. Balázzsal szerencsére mi egymással szemben ülünk, és mellette ül a félig magyar Erik, mellettem pedig a teljesen francia és fekete Erik. Mindketten aranyosak és szimpik. A magyar srác nagyon szépen beszél magyarul és sokat segít nekünk, és eszméletlen kedves! Remek érzés, hogy kijösz Luxemburgba, az isten háta mögé, ahol sehol nem látsz magyar embert, magyar autót, semmit, erre a padtársunk félig magyar, és tökélesen beszél magyarul. Mokás. 

Ebédkor kimentünk a szendvicsezőbe. Gondoltam milyen jó lesz, mert nagyon éhes voltam, mert reggelizni nem volt időnk, úgyhogy aznap kávén éltünk. És hát nagyon sütött a nap….nagyon nagyon nagyon…kb 31 fok volt…csini blézerben…meghaltam olyan meleg volt :D de szerencsére kértem egy jóó forró panninit :D majd kimentem az utcára, ahol az asztalok voltak, és láttam, hogy Patrice és Johan, akik az esős és változékony idő országából érkeztek…kiültek a tűző napra…semmi árnyék…13:00 órakor :D haha hát ez nagyon vicces.......... nem nem nem nem egyálalán nem az.... :D Az asztalok pedig fémből voltak, tehát egyrész megvakultam, mert visszaverte egy az egyben a napsütést, mint egy szép ragyogóan fényes tükör.....másrészt olyan forró volt, hogy megsült volna rajta a tükörtojás fél perc alatt... :D  

Tehát, akkor összefoglalnám... :D 31 fok, tűző nap, 13:00 óra, semmi árnyék, forró asztal és szék, blézer... hosszúnadrág ...zárt cipő .. és forró szendvics.....................szerintem már ti is izzadtok és légszomjatok lett :D  

Nah és így ült velünk szemben két vigyorgó hülye :D hogy de szép idő van, de kellemes :D mi meg gyönygyöző homlokkal mosolyogtunk, de szerencsére a Balázs csak addig bírta amíg megettük, utána elnézést kért és elrohantunk, vissza a hideg irodába :D 

Szóval ennyit az első munkanapról. Ezután hazamentünk, plázáztunk, bevásároltunk ételeket és főztünk egy csirkét vacsira. Jah és a boltban találkoztam életem legnagyobb csokijával! Kellett egy közös kép! Nem hagyhattam ki, de sajnos keserédes volt a találkozás. Amilyen nagy örömmel találtunk egymásra, és olvadtunk egymás karjaiba, úgy mindketten tudtuk már a legelején, hogy kapcsolatunk sajnos csak ideig óráig tarthat. Halálra van ítélve már a kezdeteknél és kegyetlenül fog fájni az elválás. Úgyhogy remegő ajkakkal öleltem őket magamhoz és ezzel a búcsú képpel szeretnék tisztelegni a gyönyörű és élményekkel teli szerelmünknek.........ahhhhhh örökkké örzöm emléküket, soha nem feledem a közös pillanatokat......(ohhh istenem mondd miééééérttt miééérrtt kellett elválnunk :(  brühühühüü) 

Nah és jönnek ám még a bonyodalmak, nehogy azt higgyétek hogy ennyiben maradnak a dolgok, e e e e e e, de nem ám!  Mert pl. a második nap már meg is kaptam életem első francia csókját!!! az irodában!!! Egy idegentől!! Úgy bizony! ........ de erre még várnotok kell mert elfáradtam :D 

Órevoáááá!

Helló Mindenki!

Nah hát a blog címéről annyit, hogy én nem tudom milyennek képzelitek el Luxemburgot, de hogy ez olyan mintha Franciaországban lennék az is biztos! Itt mindenki franciául beszél és szerintem semmi jellegzetessége nincs Luxemburgnak. Ez Franciaország része. Kész. Jah és ha valaha Luxemburgba jönnél, és bárki azt mondja neked, hogy "Persze, itt mindenki beszél angolul! Ne aggódj! ", akkor ne higgyj neki...hazudik!!!!! :D

Mindenesetre beadtam a derekamat, és elkezdtem franciául tanulni....! Ha a hegy nem megy Flávihoz, akkor majd a Flávi megy a hegyhez. Je m'apelle Flávi et je ne parle pas francaise! ;)

Nade gyorsan visszatérek a kezdetekhez! És az induláshoz, utazáshoz és kiérkezéshez:

Én este háromnegyed 10-kor feküdtem le aludni, Balázs meg fél 11-kor :) az eredeti tervet jól tartottuk miszerint legkésőbb 8-kor alszunk...

Reggel 4-kor keltünk és 05:05-kor már úton is voltunk. De meg kellett állni tankolni, olajat venni meg kerekeket fújni és autópálya matricázni, úgyhogy igazából 05:50-kor indultunk el a benyakútról és leértunk 17:30-ra :) Tehát összesen kevesebb, mint 10 óra volt a vezetés és csak háromszor álltunk meg. Sajnos én annyira fáradt voltam, a Balázs meg annyira szeret vezetni, hogy ő vezetett szinte végig. Én csak 250 km-t vezettem :) 

A szálláson elmentem fürdeni...annyira vágytam már rá, mint az éhező egy falat kenyérre...a hajam csomókban állt már a sok napi stressztől :D

Szerencsére remek a zuhanyzó, minden téren stimmel...úgyhogy újjá születtem. Minden szép és jó volt. Mindaddig míg nem akartam megszárítani a hajam...ugyanis kiderült, hogy lehet h mindennel felszerelt az apartman, és ugyan a leírásban is szerepelt, hogy adnak hajszárítót, de ez sajnos a mi apartmanunkból hiányzott....

És mondanom sem kell, hogy hétfőnként zárva van a hotel recepciója....úgyhogy a hatalmas, torzonborz, egybe összecsomósodott, ám frissen mosott, vizes, loboncos hajammal álltam a tükör előtt, hogy naaaaahhh, ezzzigen, holnap így biztos nagy sikert aratok majd, és felléphetek mint Tarzan, az első munkanapomon.

Nincs mese, elő kellett vennem a leleményességemet és mivel hajszárítót nem hoztam, ám felkészülten hajgöndörítőt már igen :D ezért a hullámos fürtök megmentették az életemet. Ezt a blogot úgyis csak lányok fogják olvasni, úgyhogy nem aggódom, hogy esetleg a kedves férfi olvasóimat untatnám :D ám ha mégis kedves olvasom lennél, és még férfi is, úgy ne érezd magad rosszul, hiszen minél nyitottabb vagy a világra, és annak információira, hajápolás stb. annál sokszínűbb és érdekesebb személyiség leszel! ez nagyon fontos! Örülök, hogy ehhez hozzájárulhattam :D

Nah ezek után elindultunk a városba, hogy körülnézzünk....lehet nem kellett volna... :D :D :D

Elindultunk és azonnal elkövettük az első hibát...sajnos jobbra fordultunk, és nem balra. Minden ezen múlik az életben is sokszor. Jobbra vagy balra? maradni vagy menni? állni vagy ülni? és még fokozhatnám a hangulatot de inkább nem.

Tehát elindultunk jobbra, és sorra következett egymás után Egy kebab árus, majd Egy indiai kis étterem, megspékelve Egy újabb kebab árussal, majd Egy libanoni étteremmel, ezután Egy kínai kifőzdével, majd Egy Russain és Egy Asian Markettel...emellett az utcán vagy nagyon csúnya, vagy nagyon színes bőrű emberek voltak....nagyon sokan :) (nem vagyok rasszista, de ez a kifejezés lefed minden, nem fehér bőrű ember pajtársat).

Furcsa érzés megtapasztalni, ha te vagy a kisebbség, és ismétlem, hogy nem rasszizmus, de az érzés, amit kiváltott benne az nem volt jó. Mindenesetre csalódott voltam, hogy ennyire más világba kerültem, mint otthon.

Honvágyam lett és valószínűleg kulturális sokkot is kaptunk. Mindenesetre 1 órácska sétálás után nem láttunk semmi érdekeset és semmi szépet, ámde találtunk egy kebabost, ahol ettünk egy tradicionális és egy pizza kebabot.

Jelentem, itt realizáltam, hogy senki nem beszél angolul, de olyan szinten nem hogy Yes, No. Kértünk két kebabot, hagyma nélkül és minden fajta szósszal, és kézzel lábbal mutogattunk. A végeredmény, bármennyire is meglepő, az az, hogy megkaptuk ami kértünk.....najó ez nem igaz, hiszen akkor nem lenne vicces :D igazából kaptunk egy extra hagymás és egy hagyma nélküli kebabot, és sajnos egyikbe se került semmilyen szósz :D minden stimmelt mondhatom. Ellenben nekem jól esett, mert meleg volt. Vannak azok a pillanatok az életben, amikor az az étel esik a legjobban, legyen az bármi az ég egy adta világon is, ami egyszerűen csak meleg és felforrósítja az elanyátlanodott lelkünket :D

Ezután szerencsére még tovább sétálgattunk, és most már a megfelelő irányba, és láttunk zöldet, folyót, és messziről még egy várat is. Azt majd hétvégén nézzük meg:) A népességfelhozatal is változatosabb lett, úgyhogy átestünk az első sokkon, majd realizáltuk, hogy a szállásunk valószínű a kisebbségi negyed közepén van. De ez teljesen rendben van, hiszen mink is bevándorló munkások lennénk vagy mi a szesz ;)

A lakás amúgy nagyon jó, pici de mesés. Hófehér, és kényelmes a kanapé, és jó nagy az ágy és teljesen új minden. Mi lakunk benne először. Mindennel fel van szerelve. Ha kinézünk az ablakon, akkor már ugyan kevésbé rózsás a helyzet, de hát ugye ki használja manapság az ablakot....az olyan maradi dolog. A szemközti ház kb. 4 méterre található, egy zárt udvar lényegében az egész, de mégsem, mert az udvar helyén két fedett konyha található, aminek a tetőablakai éppen az ablakunk alatt nyílnak, így vidáman ömlik ki a sülő fokhagyma és egyéb nyalánkságok olajos gőze az apartmanunkba. :D :D De ez mellékes hiszen az ablakot bezárjuk, amikor ők éppen főznek :D

Ennyi.

Flávi